1.0Harmadik negyedhttps://baradlairita.cafeblog.huRita Baradlaihttps://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/ <a href="https://baradlairita.cafeblog.hu/2020/02/21/az-en-kis-falum-i/attachment/15822723689912120170813496488840/" rel="attachment wp-att-2081"><img src="https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2020/02/15822723689912120170813496488840-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" class="alignleft size-medium wp-image-2081" /></a> - Ritácska! Csodálkozva kapom fel a fejemet a nevem hallatán. - Ritácska! Jöjjön már át ide a másik oldalra! Ide! Ide! Elképedve futok át az autók között az invitálásra. A nyitott kapu előtt egy fogatlan, bajszos, szakállas néni széles mosollyal vár. - Nusika vagyok, itt lakom a házmester lakásban. Láttam, amikor beköltöztek a szembe házba múlt héten. Nagyon szép lányai vannak. Ikrek. Apukájuk nincs? A főváros közepén egy aprócska faluba csöppentem? Hiába is titkolóznék, Nusi néni már a nevemet is tudja… - Elváltunk. Ő nem jött velünk. - Akkor nagyon vigyázzon rájuk! De ha megkér, én is figyelni fogom őket! Nagyon rossz érzés kap el, ahogy végignézek a nejlon otthonkás, szétvágott gumicsizmába bújtatott, csupasz lábas nénin. Így képzelem el a városi boszorkányokat. - Nagyon kedves tetszik lenni, de nem kell őket figyelni. A bátyjaik vigyáznak rájuk. Kemény fiúk…! Csókolom. Úgy érzem, nekem is üzennem kell. Az ismeretleneknek. Terjedjen a híre, nem vagyunk egyedül. Szeretném elfelejteni ezt a múltból itt ragadt lényt, meg ezt a sötét udvart. Az utca másik oldalán fogok közlekedni, ebben teljesen biztos vagyok. A lányoknak is szólok, bár ők nem olyan csevegősek, mint én... - Maga reumatológus? - szólít le a kapunk előtt pár lépéssel egy vadidegen nő, aki húzós bevásárló kocsijával előttem poroszkált pár méteren. - Nem, gyógyszerész vagyok. - Nekem azt mondták, maga reumatológus - emeli meg ellentmondást nem tűrő mély baritonját. - Ne szórakozzon velem…! Hatalmas, szőrös alkarját elnézve elbizonytalanodom, melyik egészségügyi végzettséghez ragaszkodjak. Helyettem is eldönti a begyűjtött információi alapján. Valakiben jobban bízik, mint az új jöttmentben: - Nemrégen költözött ide négy gyerekkel. Nem? Óvatosan bólintok. Ez még így vállalható. - Na, akkor maga az a reumatológus - böki meg a vállamat pár napon túl gyógyuló körömnyommal. Öblös nevetésétől a mellettünk elsétáló cocker spániel behúzott farokkal fut be a parkoló autók alá. A gazdája is feltűnés nélkül próbál elslisszanni fenékben kiszélesedő, terebélyes teste mögött a szabadon hagyott pár centis járdarészen. - Tücsike - csalogatja a kutyáját halkan, - gyere ki, semmi baj! Ez nem petárda! Csak a Margó nevetett… Aggódom Tücsike testi épségéért, ki ne fusson a forgalomba, de nem merek utánanézni sem. Az én testi épségem is veszélybe került. Margó mázsás kézfejét a vállamon pihenteti meg. - Na, a lényeg! Hozzon nekem abból a jóféle kenőcsből, amit a minap Tónibának hozott. Végig kürtölte az egész utcát, hogy Maga gyógyította meg. Nekem is kell olyan! - Tónibá? Ki az a Tónibá? - Az a félnótás…! Aki reggelente a kukák tetejét csukogatja…, meg énekelget magában. - Én nem hoztam neki semmilyen kenőcsöt - nézek magam elé tanácstalanul, de egy mentő gondolat reményt ad: - A zöldséges Marikától kaphatta! Az ő fájós lábára ajánlottam egy krémet! Az lehet… - Az lehet…! Adja oda holnap a coopós Evelinnek a pénztárba, én is kipróbálom. - Evelint keresem - lépek be bizonytalanul másnap a Coopba a híres belvárosi reumatológus titkos összetevőjű csodakenőcsével, amit csak a mi patikánk készít. - Margónak hoztam - nyújtom át a rozáceás arcú pénztárosnak a tégelyt, és már tudom is, jövő héten nekem kell majd a kitágult kapillárisaira megoldást keresnem. - Maga az új lakó a tizenhetesben? - szól ki a polcok közül az üzlet vezetője kíváncsian. Több szempár is a vásárlók közül beazonosít magának percek alatt. Leendő kuncsaftjaim... A mai napig nem tudom használt-e Margónak a kenőcs, mert nem jelentkezett, hogy ki szeretné fizetni. Én meg nem erőltetem. Talán, ha újra fáj majd a lába…? Akkor barátkozunk! Addig csak a hírem járja...boltról boltra, kapuról kapura. A kedves emberek között is. richhttps://baradlairita.cafeblog.hu/files/2020/02/15822723689912120170813496488840-150x150.jpg150150