1.0Harmadik negyedhttps://baradlairita.cafeblog.huRita Baradlaihttps://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/ <a href="https://baradlairita.cafeblog.hu/2019/03/27/nok-egymas-kozott/img_20190326_221315/" rel="attachment wp-att-1453"><img src="https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190326_221315-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" class="alignleft size-medium wp-image-1453" /></a> - Miért nem szóltál, hogy kunkorodik egy szőrszál az államon? - esik nekem Viola harci csirkeként az öltözőben. - Miért, kunkorodik? - hunyorgok a jelzett testrész felett vaksin. - Azt látom, hogy van állad, de a növekményeidet nem. - Jópofa vagy, gondolod, még így futkosnék az utcán, ha tudok róla? Tegnap este Fecó szerelmesen fölém hajolt, aztán kevésbé szerelmesen kikunkorította. Megjegyezte, minek fizeti a kozmetikusomat... Ezt a helyzetet muszáj elképzelnem…, már könnyebben indul a napom…, összegörnyedve nevetünk. - Nekem anyai ágon öröklött brezsnyevi szemöldököm van, ha egy picit nem figyelek oda, gyilkos eszközt tudok növeszteni, bárkit le tudnék szúrni vele - hergelem tovább a jókedvünket, maradjon tartós, hosszú lesz ez a nap. - Vilmos egy guinness rekordra számot tartó darabot tépett ki a múlt héten, jelzem, te sem szóltál, hogy a szemembe lóg… Aztán kárörvendően belaminálta egy díszkártyára az utókornak. Ilyen hülyék tudnak lenni a tinédzserek... - Lányok, halkabban nevessetek, tele a patika, nagyon kihallatszik - fut hátra a takarító nénink. Törölgetjük a könnyeinket a visszafojtott, görcsös nevetéstől. Pannika néni is hátul marad velünk, míg el nem készülünk, szeretne ő is kapni az életelíxírünkből. Mellettünk ő is visszafiatalodik a gondtalan csitri éveibe. Egyszerű a képlet, inkább a nevetéstől csorduljon ki a könnyünk, mint a keserűségtől. - Nem is vagy te olyan fiatal - néz meg magának alaposan, és legkevésbé sem udvariaskodva, az egyik gyakran bejáró betegünk, aki szemüveget vett fel egy telefonszám leírásához. A recepten feltüntetett születési dátuma alapján öt évvel idősebb nálam, de nem sértem meg, hogy éppen annyinak is néz ki. Nekem volt gyerekszobám…- fortyogok magamban, és keresem Viola tekintetét kapaszkodónak, akin látom már, küzd a hangos vihogás kitörése ellen. - Nem tőled fogok ránctalanító krémajánlatot kérni…- vicceskedik tovább feleslegesen, mert már így is belopta magát örökre a szívembe, bár igaza van, még rontani tud rajta… Már csak az idősotthon lakóiban bízhatunk, ők még szépnek és fiatalnak látnak minket. - Anyukám, sugárzol - dicsér Éva néni kedvesen. - Ne is törődj vele! Irigykedett - magyarázza bölcs asszonyként az előtte zajló jelenetet, és jó nagyanyóként meleg pogácsát húz elő bevásárlókocsijából. - Egyetek drágáim, kell a kalória a figyelemhez. - Meg se hallja az ilyen rosszindulatú megjegyzéseket - pirul bele egy harmincas férfi velem együtt a biztató mondatába, de egyikőjüknek sem tudok hinni. A mai fergeteges kedvem megtépázva hullik a patikába belépő emberek közé. - A kedves apukája? - áll meg előttünk a sötét utcán Piroska néni vizslatva Viola csak pár évvel idősebb férjét, aki lelkesen jön minden esti műszak után érte, hogy minél több időt tölthessenek együtt. Fecó a sötét ellenére is jól láthatóan elsápad, légszomjjal küzd a váratlan, megsemmisítő kérdéstől, és az önbecsülése évekre hullik a szemünk előtt szét. Nyerítve próbáljuk visszacsalni az életkedvét, ami nem a legempatikusabb módszer egy vérig sértett izomember megnyugtatására. - Annyira kislányos a felesége, hogy nem gondoltam volna…- tetézi Piroska néni kajánul szabadkozva, és már mi sem vagyunk abban biztosak, jóindulatú, naiv megjegyzés volt-e... - Bolond ez a nő…? - kapaszkodik egy mentőgondolatba vérvörös képpel Fecó, Piroska néni távolodó alakját nézve. - Violánál akart csak ezzel bevágódni - értem meg hirtelen az idösotthon nagy intrikusának észjárását. - A tápszereit minden alkalommal vele rángattatja hátra az áruátvevő ajtajához, mert azzal egy pár méter utcahosszt megspórol. Mi nem tesszük meg neki ezt a szívességet. Nem tudom meggyőzni ezt a mindig vidám, jópofa férfit, most rajta csattant egy poén, lépjen át ezen a képtelenségen. - Képzeld - hív fel még késő este Viola, - Fecó a fürdőszobatükör előtt áll mióta megjöttünk, és a ráncait vizsgálgatja. Többször megkérdezte, hogy tényleg az apámnak néz-e ki? A könnyeinket törölgetjük... Mosolyogva alszom el. richhttps://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190326_221315-150x150.jpg150150