1.0Harmadik negyedhttps://baradlairita.cafeblog.huRita Baradlaihttps://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/<a href="https://baradlairita.cafeblog.hu/2019/03/10/a-magyar-nok-napja/img_20190310_142652/" rel="attachment wp-att-1375"><img src="https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190310_142652-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" class="alignleft size-medium wp-image-1375" /></a> - Hoztam maguknak csokit - húzza be maga után a gyógyszeres ládákat Tibi, a munkában meggörbült, hatvanon túli szállítónk, aki minden reggel az utolsót várja. Még négyszátizenhetet kell aludnunk a nyugdíjáig. - Tőlem kapták! - nyúlja le gálánsan a nagykereskedő vállalat figyelmességét üdvözlőkártya hiányában. A reprezentációval foglalkozó munkatársnő az idén lazáskodott, vagy megszüntették a munkakörét? - merül fel bennem a gyanú, de legkésőbb húsvétkor megtudjuk a hiba okát, mert azt már Tiborunk sem hinné el magáról, hogy tőle kapjuk a kedves gipsznyuszikat. Mégis van a helyzetnek ajándéktartalma, mert legalább nem az élet igazságtalanságát kéri rajtunk számon ma is, és az “ezt dobta a gép” sztereotípiáját sem puffogtatja lovagias szerepköréből. A szomszéd cukrászda tulajdonosa személyesen csomagolja be a nőnapra készült rózsa alakú mignonokat a patika dolgozóinak szánva, ha már nyitás előtt átfutottam hozzájuk egy életmentő péksütiért. - Édes legyen a napjuk! - szól az ő szlogenje, mint Aigner Szilárd meteorológus “derűs estét” kedves búcsúja hajdanán. Az utcán nejlontasakokba csúsztatott virághalmokkal sietnek a férfiak munkába a környező bankokba, minisztériumokba, amit legszívesebben már első sarkon csapnának a kukába, mert szétcsúsznak, az arcukat csikizik a hosszú csomagolások, és lerí róluk a nemzetközi nőnappal kapcsolatos minden érzésük. - A Béla is megvehette volna, csessze meg - pakolja át egy arra haladó fiatalabb férfira a szemfüles kolléga a tulipánok legalább felét. Nagyobb cég lehet… Irigykedve nézik a másik oldalon szaladó aktatáskás 3 szál csoffadt virágát. Szerencsés ember, ott csak annyi nő dolgozhat… Az első betegünk Éva néni, aki egy horgolt rózsacsokorral érkezik. Egyenként járulunk elé puszikkal a szépen kikeményített, dróttal megerősített rózsaszálakért. - Úgysem kapnak a férfiaktól semmit - szól belőle nyolcvan év élettapasztalata, és horgolt tojásokat ígér húsvétra. - Hoztam nektek gesztenyeszívecskéket, drágáim - sajnálkozik a férfiak nemtörődömségén Ági néni. - Viszek a férjemnek is - kuncog a bajusza alatt huncutul. - Legyen neki is ünnepnap! - Boldog Nőnapot - jópofáskodnak a veterán vásárlóink köszönésképpen, akik még a vörös szegfűn szocializálódtak, és az elvtársnőket kellett köszönteniük a párt nevében. Nehezen szabadulnak a szocialista internacionálé emlékétől...,a sztereotípiáktól. A nők is. A média viszont csodákra képes. Átformál. Bevési még azt is, amit nem akarunk… - Mekkora igény van már a valentinra is - fejti ki ráérő idejében Zoltán bácsi. - Azt gondolják a nők, ez kell nekik? Kis piros szívecske? Meg szlogenek? Nem ezen múlik, higgye el nekem! Én minden este kézcsókkal köszönöm meg a feleségemnek, hogy van. Na, viszontlátásra. Hasonló szerelmet kívánok, minden hölgynek - és megemeli a kalapját. Pár perccel később jövök rá, névnapja van... - Ó, de gyönyörű csokraid vannak - olvadok el a zöldséges barátnőm virágkölteményein az esti bevásárlásnál, amiket egy nagy műanyagvödörbe állított fel a pultján. Az insta reklámok képein nincsenek ilyen szépek. - A feledékeny férfiak megmentésére köttetted ezeket? - Dehogy...mi is kaptuk a Szilvivel. Ágotától. Nevetünk. Mutatom a főnöknőmtől kapott rózsámat. Folynak a könnyeink. - Én is vettem neked - nyújt át egy apró koráll virágot és ölel át szeretettel. - Mami, neked vettem - írja az egyik lányom messengeren, és átküld egy rózsaszín tulipáncsokrot. - Megdicsért az árus néni, mennyire fog anyukám ennek örülni. És valóban. Nagyon örülök. Leginkább annak, hogy észrevette a szépet, és meg akarta velem osztani azonnal. Nem a nők napja miatt, hanem a tavasz hírnökeként. - Édesfiam, te is? - repülök Vili nyakába. - Tudom, mennyire szereted a tulipánokat. Hoztam, legyen szép estéd tőle. Elááájulok. Magamtól is. Mennyire,de mennyire megtanultam örülni minden egyes köszöntésnek, felém fordulásnak. Megbecsülöm mindet. Emberi gesztusok. Kincsek. richhttps://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190310_142652-150x150.jpg150150