<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Harmadik negyed</provider_name><provider_url>https://baradlairita.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rita Baradlai</author_name><author_url>https://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/</author_url><title>Burokból</title><html>&lt;a href=&quot;https://baradlairita.cafeblog.hu/2019/03/06/1364/img_20190306_182751/&quot; rel=&quot;attachment wp-att-1365&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190306_182751-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; class=&quot;alignleft size-medium wp-image-1365&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Nyóckeres lánynak születtem.
Mégis burokba.
Nem szívtam dohányt 
A pálutcaifiúkkal.
Körbevett a család.
Majd magába zárt Óbuda.
Hiányzik a több évtizedes tudás,
hogy maradhatnék életben,
Itt a Blahán,
Ahol felsővezetékszakadás okán
Kerültem farkasokká vált
emberhurokba.
A falka körbe vesz, 
Összenyomnak.
Szagolnak.
A sittesek,
Akik egész nap csak a sittet rakják.
Halomba.
Életük egy szatyorba
Belefér.
Két doboz sör és egy üveg konyak mellé.
Sír egy pici lány,
Megbánja.
A haját tépi az anyja.
Ezzel levezet.
Ha már az élet nehéz…
Kultúrsokkot kaptam Nepálban.
Azt mondják…
Megrendített a mély szegénység.
Most meditációs tanfolyamra megyek 
Kőbányára.
Ugyanazt élem át.
A hazámban.
Becsukom a szemem.
Vagy inkább nyissam ki…?
Lássam!
Ez a realitás.
A főváros szegletén.
Európa közepén.
Nyomorultak.
</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/03/IMG_20190306_182751-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>