1.0Harmadik negyedhttps://baradlairita.cafeblog.huRita Baradlaihttps://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/<a href="https://baradlairita.cafeblog.hu/2019/01/10/ufok/img_20190110_002336/" rel="attachment wp-att-1151"><img src="https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/01/IMG_20190110_002336-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" class="alignleft size-medium wp-image-1151" /></a> - Hallottad, hogy tegnap a Petőfi hídon kigyulladt egy Opel? - tálalja minden nap a városi történéseket egy hírhozó fontoskodó izgalmával Lázár, a főút kéregetője, miközben a havasesőtől nedves aprópénzét marokszám önti a patikai tárámra. - Kirángatták az égő kocsijából - bólogat nyugtatóan, megelőlegezve a kérdésemet. - Zárlatos volt, és be akarta fűteni az autóját. - kapok egy nagy nyálfröccsöt a fűteni szó első szótagjából. Megadóan itatgatom egy papírtörlővel a nedves fémpénzeket, és miközben számolgatom a beváltásra váró gúlákat, hagyom a történetet Lázár hírmorzsáiból kiteljesedni. - A főnököm szerint ...- és itt beélesedik minden érzékszervem, mint egy mangusztának, aki a fuvallatból is fontos információkhoz jut egy pillanat alatt, és éppen olyan értelmes képet is vághatok, mint ez az állatka,ha belekerül egy ismeretlen szagmolekula a vételezett levegőbe: - Neked van főnököd? - és már vész is a semmibe a döbbenetem, mert Lázárnak meg sem kell játszania magát, hogy elengedje a füle mellett a kényelmetlen kérdéseket, mivel süket. - ...egy Ufó gyújtotta fel a szerencsétlen ember autóját - rekedten felnevet ezen a képtelenségen. - Nem tudja a hülyéje, hogy az Ufók nem tudnak tüzet rakni - csapja elém a poént Dumber logikájával. Kivételesen nem nevetek vele.Becsapva érzem magam. - Ritukám, de jó, hogy bejöttem hozzád - csilingel Julika, a szomszédom hangja Lázár háta mögül. - Élőben élvezhetem egy novella születését. Soha nem történt semmi érdekes eddig, amikor én vásároltam nálatok, azt hittem, te találsz ki mindent - és megbabonázva méri végig gyermeklelkű barátomat, egyik írásom főszereplőjét. - Elképedtünk decemberben, hogy ő is bejött a városba a bedolgozós szombatokon koldulni, sőt, kinevettük, hogy ismeri a túlóra fogalmát - csóválom még mindig Lázár elszólása miatt a fejemet. - Azt hittem tíz éven át, hogy neki segítek... - nehezen engedem el az eddigi feltételezéseimet. - De ha szerencséd van, Julika - és itt egy nagyot sóhajtok, - még találkozhatsz Huber nénivel is, róla is olvashattál. Most telefonált, hogy a szorulása után megy a hasa a hashajtótól, meg kell mentenünk. Te mit kérsz? - A cannabiszos kenőcsből kérek - súgja nagyon halkan, miután alaposan körbe nézett a patikában, nehogy véletlenül is fültanúja legyen valaki a titkunknak. - Nyugi, legális kenőcs. Repülni fogsz tőle, de nem képzeletben, hanem valóban elmulasztja az ízületi merevségedet. Most már fogom a hasamat a nevetéstől: - Képzeld el, ha Lázár körbejárná a környéket azzal a szenzációval, hogy itt kábítószeres kenőcsöt árulunk…, sőt, termesztjük is a hátsó raktárban… Talán, még jót is tenne a forgalmunknak. Így terjednek a városi legendák. Hozzuk, visszük a híreket, hozzá is teszünk, el is veszünk belőle, és a végén mindent el is hiszünk, hogy így váljon kerekké a történet. richhttps://baradlairita.cafeblog.hu/files/2019/01/IMG_20190110_002336-150x150.jpg150150