<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Harmadik negyed</provider_name><provider_url>https://baradlairita.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rita Baradlai</author_name><author_url>https://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/</author_url><title>Mint fent, úgy lent...</title><html>&lt;blockquote&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt; &lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-823&quot; src=&quot;https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2018/11/20181106_232513-300x169.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;169&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/blockquote&gt;
&lt;p&gt;A Csatornázási Művek felvonult.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Két nagykapacitású, első látásra tejet szállító, fehér tartályos monstrumokkal. A két munkagép hossza&lt;br /&gt;teljes terjedelmében követi a gyógyszertár utcai frontját, amit nagyméretű üvegtáblák töltenek ki, a csatornafedél pedig éppen egyvonalba esik a patika bejáratával. Mérnöki pontossággal szabták ránk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A véletlen precizitását dicséri, hogy a kipufogót az irodai ablakkal szemben helyezték el, hogy minden érzékszervünkkel és minden helységben részesei lehessünk a kivitelezésnek. A közöttünk húzódó távolságot szemlélteti, hogy a keskeny járdán futólépésre váltanak az emberek, befogják a fülüket, becsukják a szemüket, és nem kímélve ruházatukat, szorosan tapadnak a ház falához.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt; A kerületben élő óvódás korú fiúk szülei viszont lélekben már ebben a szeptemberi kánikulában felkészülhetnek, hogy idén karácsonykor semmi sem mutat majd szebben a karácsonyfa alatt, mint egy&lt;br /&gt;szippantós autó, ami mindent tud, ami még ebben a korban izgalmas és vonzó lehet: óriási, egész nap dübörög, különböző vastagságú csövek tarkítják az oldalát, amit belógatva mélyen a föld alá, eltérő hangon visít vagy hörög, és különböző szagokat csal ki a föld gyomrából. A TeszVesz város c. könyv átbeszélésére építve , az apukákra hárul a feladat, hogy szembesítsék gyermeküket, nem kőolajat hoznak felszínre a bácsik, bár gázokat ez az üledék is jócskán termel.&lt;br /&gt;  -  Várjon, hátrafutok a raktárba, mert nem hallom, mit mond - szabadkozom egy betelefonálónak.&lt;br /&gt;  - Tessék kicsit hangosabban mondani - kérem az idős embereket hunyorogva, jobb fülemet feléjük fordítva.&lt;br /&gt;  - Azt kérdeztem, tetszik- e még kérni valamit - ismételgetem üvöltve.&lt;br /&gt;  - Mi is öklendezünk egész nap, de nem tudunk még szellőztetni sem - vigasztalom a fulladozó embereket.&lt;br /&gt; Nem bírom tovább, kirohanok a műszakvezetőhöz. Ketten támasztják az akna köré tett fémkerítést, és a dühömön át megsajnálom őket, ahogy a 40 fokos perzselő napon, munkavédelmi szerelésükben meglátom őket.&lt;br /&gt;  - Meddig dolgoznak itt? - próbálok a gép zaján át behatolni a fülvédőjük mögé.&lt;br /&gt;  - Este hétig - válaszolja egykedvűen az egyikük, mint akit már sokadszor faggatnak hasonló keresztkérdésekkel.&lt;br /&gt;  - Jaaaj - vágok csalódott képet. - Soká lesz még este hét...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;  - Ez a munka eltart még október végéig - világosít fel flegmán, felesleges kiborulnom már itt az elején.&lt;br /&gt;  - Ezt hogy érti? - állok megsemmisülve a szarszag közepén.&lt;br /&gt;  - Hölgyem, 60 éve nem volt kitisztítva ez a csatornaszakasz, az egynyolcvanas csőben egyhatvanig áll az üledék egészen a Dunáig.&lt;br /&gt;  - A Duna minimum 600 méterre van ide, ugye, nem azt akarja mondani, hogy innen tisztogatják a fél várost - replikázok kétségbeesetten. - Azt sem hiszem el, hogy csak itt van használható&lt;br /&gt;csatornafedél - vágom bátran a szemébe.&lt;br /&gt;  -  Mivel megszökni nem tud, gondolom - tárja szét munkavédelmi kesztyűit, - jobb. ha megszokja...Ez a belváros, asszonyom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;  -  Segítség! Egy patkány! Egy patkány !- fut ki a wc-ből félig letolt gatyával a patika idős tulajdonosa. - Először azt hittem, wc kefe, de megmozdult és rám nézett - zihálja.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Remegő kézzel próbálja magát rendbe szedni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Az iszony és a rettegés jár át mindannyiunkat. Lindába tér vissza elsőként az életösztön, és egy 2 kg-os súlyt vág az ülőkére, nehogy a megzavart patkánykolóniák felénk vegyék menekülő útjukat.&lt;br /&gt; Vége a szép békeidőknek. Micsoda vircsaft lehet a lenti világban...és mi van itt...Fusson mindenki, amerre lát!&lt;br /&gt;  -  Jó napot a hölgyeknek - köszönt minket Gyuri, a patika műszaki gondnoka, és elképedve figyeljük, ahogy behordja a csiszológépet, festékes kübliket, oldószereket a hátsó ajtón. Az idei őszre esik az ajtók, ablakok festése. Pont.&lt;br /&gt; A patkány inváziótól zaklatott lelkem, a hatvan éve érlelt trágyaszag és a festékmaró gőzének egyvelegével telitett agyam, a metró máskor oly zavaró sikításában meditatív állapotba kerül és megpihen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; A lift síri csendjében, míg felkúszunk a legfelső emeletre, kíváncsian olvasgatom az újonnan kitett tájékoztatót:&lt;br /&gt;Tisztelt Lakók!&lt;br /&gt;Értesítjük Önöket, hogy szeptember 19-én tető felújítási munkák&lt;br /&gt;kezdődnek&lt;br /&gt;A munka 7 - 17 óráig tart.&lt;br /&gt;A kellemetlenségekért szíves megértésüket és türelmüket kérjük.&lt;br /&gt;Közösképviselet&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2018/11/20181106_232513-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>