1.0Harmadik negyedhttps://baradlairita.cafeblog.huRita Baradlaihttps://baradlairita.cafeblog.hu/author/baradlai-ritafreemail-hu/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-303" src="https://baradlairita.cafeblog.hu/files/2018/08/20180831_085643-e1535703508392-169x300.jpg" alt="" width="169" height="300" /></p> <p> </p> <p><span style="font-weight: 400">   - Üdvözlöm a hölgyeket - lép be a patikába kedves mosollyal az idős grófnő.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Milyen szerencsés nap ez - néz körbe a kiadóban színpadiasan -</span></p> <p><span style="font-weight: 400">nincsenek tömegek Önöknél.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Mély hangja már kissé fátyolos, remegős. Választékosan, de enyhe akcentussal beszél, angol szavakat illeszt a magyar mellé, ha az jut előbb eszébe.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">    - Jó estét kívánok, miben segíthetek - invitálom magamhoz udvariasan, de inkább megpihen a szemben lévő széken, és onnan mosolyog rám.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Most jövök a doktortól. Doktor Kiss gyógyszereket írt fel nekem, adom is - veszi le a kesztyűjét - de előbb meg kell keresnem - nevetgél magán fejét ingatva.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Mindketten tudjuk, az egyik legnehezebb feladat megtalálni bármit is egy női retikülben. Lassan, nagy körültekintéssel keres a táskában, többszöri, alapos átnézés után vallja csak be, hogy nem találja.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Ha javasolhatom, nézze meg a kis dossziéjában - segítek neki türelmesen.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Mádáme, igaza van - néz rám örömmel a vastag szemüvege mögül. - Kiváló lett a hajszíne -  akad meg tekintete a frissen festett frizurámon. - Kissé blondi, ööő világosabb, mint a múltkor volt - emlékszik vissza határozottan. -  Nagyon jól áll magának - teszi hozzá jóindulatúan.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Egész lényét kifinomult elegancia lengi körül. Nemcsak a kiegészítők harmonizálnak az igényes ruhával, hanem a mozdulatai, a reakciói is arról árulkodnak, hogy ízig - vérig úrinő.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Kérem szépen -, tér jövetele valódi céljára a dicséretek után,  - tegnap nagyon csúnyán elestem. A brazil nagykövet " vájfja", ööö, felesége szedett össze a földről - döcögősen nevetgél az eseten. - Megmutathatom Önnek a karomat? - kér engedélyt, hogy feltárja</span></p> <p><span style="font-weight: 400">a sérüléseit előttem</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Természetesen - vágom rá azonnal készségesen, és kimegyek hozzá a kiadóba. majd azon nyomban fel is jajdulok, ahogy meglátom a sötétlila, fekete foltokat.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Ne ijedjen meg a” lédi”, nem tört el. Most jövök doktor Kisstől, és doktor Kiss azt mondta, nem tört el. Felírta a javaslatait erre a papírra. Kérem szépen, nézze át, és mondja el a véleményét.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Hangjából bizalom cseng az idős orvosa felé, mégis kénytelen vagyok felvállalni a tapasztalataimat , hogy egyik készítményt sem érzem megoldásnak a sérüléseire.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Az rettenetes lenne, kérem. Holnap az alapítványom ügyében kell eljárnom az attasénál, hogy a magyar gyerekek minél kevesebbet szenvedjenek a kórházakban, majd Visegrádra</span></p> <p><span style="font-weight: 400">megyek tolmácsolni diplomáciai körökben - sorolja nekikeseredve. - Ilyen lila karral nem mehetek tárgyalni.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Én inkább a következményeitől tartok - jegyzem meg. -  A fájdalmát is</span></p> <p><span style="font-weight: 400">csillapítanunk kellene - szólok hozzá hangosabban, mert nem reagál az aggodalmamra. - Nehéz lesz így a holnapi napot végig csinálnia.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Fáj, persze, fáj - legyint megadóan, de nem ezt tartja elsődlegesen megoldandó problémának.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - A tegnapi nap, kedves kolléganője, Nikolett, javasolt nekem egy</span></p> <p><span style="font-weight: 400">nagyon imponáló arckrémet - vált át hirtelen a számára kellemetlen helyzetből egy kellemesebb témára. - Kipróbáltam este, nagyon könnyű, izgalmas krém az arcomnak. Be tudja ezt nekem szerezni?</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Igen, de csak holnap délutánra - nézek utána a rendelésben.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Holnap nem alkalmas nekem idejönni Önökhöz, Visegrádon</span></p> <p><span style="font-weight: 400">fogok tolmácsolni diplomata barátaimnak. Tudja, mit? - gondolkodik a megoldáson - felhívom az én” nefjúmat”, és közlöm vele, itt a gyógyszertárban az aranyos” lédik” eltettek számomra</span></p> <p><span style="font-weight: 400">egy értékes krémet. Este a fogadáson úgyis találkozunk.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Élvezettel hallgatom a telefonbeszélgetést, jellegzetes magyar</span></p> <p><span style="font-weight: 400">akcentussal beszél angolul, egy-egy olasz szó becsempészésével. - Bááj</span></p> <p><span style="font-weight: 400">mááj dáárling- búcsúzik el örömmel az ő “nefjújától”, hogy sikerült elintéznie a fontos éjszakai krém szállítását.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Rendben is van - mosolyog rám fáradtan.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Ne felejtkezzünk meg a kezéről, és a recepteket is kérem.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Persze, persze - fogad szót nekem.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Vidékre is utazom a héten az alapítványom kiszélesítése miatt -</span></p> <p><span style="font-weight: 400">gondolkodik hangosan.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Míg a gyógyszereit csomagolom, és helyes kis pakkot adok neki,</span></p> <p><span style="font-weight: 400">végig hallom gondolatait. Hálásan köszöni meg az érte tett szolgálataimat. Nehézkesen rakosgatja, fogja a dobozokat, sérült kezéből a földre hullanak.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">   - Nagyon köszönöm, Mádáme - döcörög az eseten, ahogy szedegetem össze a lábainál szétgurult üvegcséket.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Karba öltve kísérem ki a patika ajtajáig, hogy segítsek neki lelépni az alattomos kis lépcsőfokon.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Tekintetemmel követem elegáns alakját a belvárosi forgatagban, míg</span></p> <p><span style="font-weight: 400">el nem vész egy letűnt kor tagjaként – örökre...</span></p>richhttps://baradlairita.cafeblog.hu/files/2018/08/20180831_085643-e1535703508392-150x150.jpg150150