A fiatal kolléganő bizonytalanul forgatja körbe a fejét két apró mozdulattal a tükör előtt, mert nem tudja, merre nézzen.
– Itt e! Itt! – hajol le indulatosan a nagytomporos derékszögben a kézmosók mögé.
– Mi van ott? – kérdezi unott, rekedt hangján a fiatalabb, de figyelmét egy apró mitesszer jobban leköti az orrnyergén, mint a válasz.
– Már a múlt héten itt volt ez a kék rágó! Undorító! Direkt ott hagytam, hogy lássam, lemossák -e az Arankáék, vagy sem…
– Nem csinálnak ezek semmit…- nyom ki az állán egy érettebb pattanást koncentráltan a kolléganő, és sárga gumikesztyűjével tovább keres tisztítani valót az arcbőrén.
– Szerintem sem… – nyög felegyenesedve egy nagyot az idősebb, és lendületes mozdulatokkal pillanatok alatt felmossa a fitness klub zuhanyzóját. – Ezek a feketepenészfoltok is itt vannak már, ki tudja, mióta…, de odáig nem érek fel.
Minden figyelmét a munkája és a váltócsapat szidása köti le. Fertőtlenít, töröl, öblít, és észre sem veszi, hogy a munkatársa addig teljes kozmetikai nagytakarítást végez a homlokán.
– A ragya verje ki őket! – kap ihletet az arca látványától tudat alatt a whiskys hangú lány, és teljes empátiájával, problémamegoldó képességével áll a kolléganője elé: – Tudod mit csináljunk? – mondja most már ő is haraggal, miközben gyors mozdulatokkal lófarkat köt magának, megigazítja a félrecsúszott köpenyét, és figyelmet követelve, csípőre tett kézzel kivár: – Ma se szedjük le azt a rágót! Figyeld meg, holnap is ott lesz, vaze…
– Sziasztok…sziasztok…nagyon siettünk- nyomakodik be az öltözőbe vödrökkel, felmosó botokkal a még kerekdedebb váltócsapat. – Indulhattok hazafelé Karolám, még eléritek a buszotokat. De szépen csillog, villog itt minden! – néznek körbe, körbe komaasszonyi nyájassággal.
– Már csak a két alsó szint maradt nektek, Arankám – kedveskedik a nagytomporos is.
– Kozmetikusnál voltál? – nézegetik fürkészően a délutánosok a fiatal lány piros foltos, feldagadt arcát?
– Nincs nekem arra se pénzem, se időm…
– Pedig nagyon jól áll neked ez a fekete szemöldök – szépítenek furmányosan, és kölcsönösen körbe udvarolják egymást.
– Holnap találkozunk Karolám!
– Sietünk, Arankám
– Most nézd ezt meg! Gyere ide! Múlt héten nyomtam ide ezt a rágót! – kapom el még az utolsó mondatokat, mielőtt becsapódna utánam az öltöző ajtaja. – Csinálnak ezek bármit is a munkaidejükben…?