Becsukom a szemem.
Várok,
Hogy táncra kérjenek.
Magányos vagyok.
A sötét csendbe fuvolaszó hasít.
A dallamív átrepül a termen.
Látom,
ahogy gyerekként utánafutok.
A lelkem hajlik.
De a vállamon… mázsás súlyok.
Az életemet cipelem.
Ott.
Nehezen mozdulok.
Közben a hangokból dal születik.
Észrevétlen.
Belép a dob.
Megremegtet.
Erősödik a pulzusom.
A lábam emelkedik,
A dobbal dobol
Egyre…, egyre…
Egyre… egyre…
A testem hajlik,
a fejem forog.
Átadom magam a Teremnek,
Nincs súlya már a terhemnek.
Az erő összesűrít…,
Önkívületemben
Kitágulok.
Egyre! Egyre!
Majd felrobbanok.
Hirtelen a Csend vesz körbe.
A Minden vagyok.
Zihálok.
A testemen veríték folyik.
Csukott szemmel, üresen
Állok.
Valaki mellettem sír.
Ráhajolok, megölelem.
A Szeretet születik itt.
Továbbadom.