Hosszan, hangosabban fújom ki a mélyen beszívott levegőt a szokásosnál, mintha csak a jógalégzést gyakorolnám, mert fogalmam sincs, mi lesz a következő mondatom, ezért először csak ismétlésbe bocsátkozom:
– Nincs más márkájú lázmérőnk ennél a kettőnél – nyomom meg a mondat elejét, hátha mégis felismeri ezt a ritkán használt kifejezést.
– Nem a fülemmel van baj, édesem – rántja le a másik kesztyűjét is kissé zaklatottabban, de ő legalább levezetheti a belső feszültségét egy tárgyon, nekem csak a fogaim zárnak jobban össze, mint egy harapásminta levételénél. – Keressen, kutasson, mert addig én el nem mozdulok innen – helyezi le a kesztyűjét a banki terminál mellé.
Nagy levegő be…, bent tartom…, lassan kifújom…így…, na még egyszer, nagy levegő be…
Nem fog hülyét csinálni belőlem, mint már annyiszor. Nem mozdulok semerre.
– Niiincccs – ejtem a szót betűről betűre nyelvtanári minőségben, bár bizonytalan vagyok a tanulási készségében, ha hetven év alatt nem ment be ez a nyúlfarknyi tagadás az aktív szókincsébe. – Nincs – kapcsolok hozzá még egy szolmizációs Fá kéztartást hatvan fokban vállizomból. Hátha…
Eltökélt vagyok.
Ő is.
– Drágám, én ráérek. Időm van – keményít még a tekintetén, és felborzolja festett szőke fürtjeit. Az idegeimmel együtt.
– Az Omron a világ egyik legismertebb orvostechnikai cége – hagyatkozom a rideg statisztikákra, hogy kerüljem a vitát.
– Kínaiak gyártják – kontráz.
Ebbe sem lehet belekötni…
Állunk. Patt helyzet. Pattanásig feszülünk.
Nincs ötletem.
– Na, adja ide a maga favoritjának a vásárlói tájékoztatóját – topog egyet neurotikusan.
Úgy látszik, öregszik, mert elég hamar bepislogott a farkasszemezésbe önmagához képest…, sajnálom meg. Vagy inkább kárörvendezek…? Nem fogok lelkizni ezen. Csak menjen már…!
Kiteregeti az egy méterszer egy méteres papírlepedőt a kiadó asztalánál, és tanulmányozni kezdi. Furcsa erőfeszítés egy nyelvi antitalentumtól, aki saját bevallása szerint sincs tisztában a létige fogalmával. Pénteken délután tart összehasonlító elemzést az összes skandináv, délszláv, kínai és minden egyéb világnyelv pontos fordítása tekintetében?
Tényleg szán rá időt! Zörgeti a papírt és hajtogatja.
Előttünk a fél délután.
Lelki hidegháború zajlik a patika légterében.
Egyetemi tanárként sejtenie kellene, hogy az akarat diadalát nem ezen a hűvös májusi pénteken fogjuk megülni.
Hány embert tehetett tönkre mentálisan egy életre a fiatal tanítványai közül Prof. doktor Mazaránné Prof. doktor, akik nem tudtak eleget tenni az irreális elvárásainak, és még el is hitték, hogy csakis bennük lehet a hiba.
– Húsz perc múlva zárunk – súgom oda Lindának az aggodalmamat. – Hogy fogjuk kitessékelni?
Az arab résznél tarthat.
Hét órakor a kulcszörgésre kapja fel a fejét.
– Hétfőn visszajövök – nyugtat meg, hogy mégsem tartja be az ígéretét, nem tölti nálunk a hétvégéjét, és nagylelkűen rám hagyja a tájékoztató összehajtogatását. – Addigra szerezzenek be egy jobb minőségű lázmérőt. Nagyon ajánlom!
Az egyik vitrin tükrében ellenőrzi a sminkjét. Halvány szájfényt lehel az ajkaira, több oldalról és szögből tekint a fürtjeire, megigazítja a gallérját.
Az előtte kitárt bejárati ajtó előtt még ráérősen felhúzza a kesztyűjét, és királynői minőségben kilép a belvárosi forgatagba.
– Na, Isten áldja magukat! Igyekezzenek ezután jobban végezni a dolgukat! – néz emelt fővel a Bazilika kupolája felé öntudatosan.
– Képzeld el azt a nagyképű fejét, ha utána szólok az utcán: Sajnálom, hogy nem volt ma elég ideje, mert szívesen megmutattam volna a Geratherm galliumos termékét is…- játszom gondolatban az amazont Lindának. – Egy kandikamerát érdemes lett volna felállítani…, vagy lövészárkot ásni…