A hűvös őszi szél
Tekergeti a lábam között
A sárga leveleket.
Repked itt még zöld is.
Elsiették…?
Tudták, a nyár nem örök?
Többen.
Ülnek a padokon.
A sejtelmes napsütésben.
Fürdőzők.
Ezt a lágy fényt kedvelem.
Magamon.
Megmártóznék…
Nem lehet.
Várnak a betegek.
És a kolléganők.
Loholok.
A gyógyszertárba.
Egy ismerős nőalak sétál felém.
Kedvesen köszöntöm.
Nem ismer meg.
Befelé néz.
Szeme előtt tompa köd.
Alatta sárga. Zöld.
Valamikor elesett.
Hadd tűnődjön,
Nem zavarom.
Élvezze ezt a puha meleget.
És a fényt.
Hány és hány patikánkba járó ember
Tűnik el…
Lassan vagy sietve.
Kinek mi adatott…
Vagy kért.
Észre sem veszem.
Mindig rohanok.
Tényleg:
Csemez Enikő?
Őt sem láttam már rég.
Mi lehet vele…?
Lassítok.
Gyerekzsivajtól hangos a Szabadság tér.
Feltöltő pillanatok.
Újra gyorsítok.
Még nem állhatok meg.
Szorít a munkaidő.