– Szia anyám, de jól nézel ki- terebélyesedik elém Györgyike, aki 63 éves kora ellenére mindegyikünket tegez a gyógyszertárban. – Fogytál? – néz végig rajtam irigykedve.
– Dehogy – nevetem el magam a vizslató tekintetétől.
– Figyu drágám, hoztam neked egy paksaméta receptet, hogy
legyen mit csinálnod – csapja elém a tekintélyes mennyiségű
papírköteget -, van egy csomó pénzem még a közgyógyomon, ha valamiért fizetnem kellene, időben szólj – figyelmeztet – mert meg akarom veled beszélni, melyikkel járok jobban – grimaszol kacsintva.
– Rendben – nyugtatom meg – előbb összeszedem a gyógyszereket.
Míg a recepteket rendezgetem magam előtt, nem zavartatja magát, csak cseveg és cseveg, éppen ami eszébe jut.
– Megyek 3 hétre Balatonra, a füredi szanatóriumba – jelenti be kezdésnek.
– Jó időd lesz – jegyzem meg, fél szemmel a feladatra
koncentrálva.
– Mit gondolsz, miért most megyek? – húzza fel a vállát, mint aki helyeslő morajt vár.
– A főorvosnővel jóban vagyok – mutat a távoli SZTK felé. –
Elintéztem – csap egy nagyot a tenyerébe, mire félmosolyt
küldök felé, mint aki érti, miről beszél.
– Tudod, mikor fognak ezek lefogyasztani engem – ugrik egy
nagyot térben és időben, hüvelykujjával hátrafelé mutogatva,
mintha már ott állnának mögötte a füredi dietetikusok.
– Viszek reggelire magamnak Ganoderma kávét, azt fogom
kevergetni az erkélyemen – tudod te, mennyibe kerül egy csomag kávé ebből? – vág a saját gondolatai közé.
Sűrű bólogatások közepette próbálok a közelemben lévő fiókokból előszedni pár dobozt, hogy közben haladjunk is.
– Na, tudod te! – int a kezével helyeslően – a barátnőm szerzett nekem valahonnan olcsóbban. No, meg vettem egy csomó pástétomot és finom kekszeket itt a bioboltban, nem gondolod, hogy azt a szart fogom enni, amit ott adnak.
Gyűjtögetem a rengeteg gyógyszert egy halomba az asztalomra, hallgatom a jól megtervezett napirendet.
– Kijársz majd a strandra is? – kérdezem, hogy kérdezzek valamit.
– Megbolondultál?- méltatlankodik. – Most újították fel a benti medencét.
– Bocs – szakítom meg a következő szófolyamot – be kell mennem a raktárba a többiért.
– Jaj, ne azt a vérnyomáscsökkentőt hozd – kiáltja be, ahogy
meglátja a kezemben lévő kupacot. Értetlenkedve nézek rá, de
máris folytatja:- mert már a múltkor megbeszéltük, hogy ez jóval drágább a másiknál.
Pár pillanatig tart csak a rosszallása, már folytatja is:
– Összeszedek egy jó pasit, aztán lejárunk esténként a mólóra – könyököl be a tárámra.
– Egy szanatóriumban? – képedek el.
– Miért? Egy infarktus még nem a világvége – oktat ki – áll még azoknak a farka. A főorvosnő szerint is – teszi hozzá önmagát is bátorítva -. Jaj, nincs benned semmi vagányság? – húzza el a száját. A múltkor is voltunk valami kerületi rendezvényen, folyt ott mindenféle jó, ott volt a polgármesterünk, na, annak hallod, de jó segge van – paskol egy kéjeset a levegőbe.
– Györgyike – terelem vissza a jelenbe – nincs a közgyógyodon
elég összeg.
– Ne hülyéskedj, az nem lehet – idegesen csavarint egyet az
arany karkötőjén – legalább harmincezernek kell rajta lennie.
– Igen, rajta is van, de ez itt most sokkal több – mutatok a
körülöttem lévő gyógyszertoronyra.
– Na jó, anyukám, akkor most szortírozunk, nem akarok többet költeni gyógyszerre. Ezt meg ezt vedd ki, nem is tudom, minek kell ez nekem, a többihez ragaszkodom.
Újrarendezem a gépben a beütéseket, addig Györgyike is újra rendezi a gondolatait.
– Hallottál már az új fogyókúrás módszerről?
– Nem – koncentrálok inkább a számítógépre.
– Egy magánklinikán végzik egy rakat pénzért, a barátnőmmel most ezt fogjuk kipróbálni.
– Várj egy picit – szólok közbe türelmetlenül – így sem elég a
kereted.
– Ne izéljél már – szúr le – add akkor ebből is az olcsóbbat – intézi el egy pillanat alatt a problémát.
– Küldök egy linket – tér vissza az eredeti témára. Ott utána tudsz nézni. Bár ahogy látom – néz végig rajtam fitymálva – neked erre nincs szükséged. Na, szevasztok kislányok – köszön el nagy hangon az egész gyógyszertártól. Három hét múlva
meglátogatlak titeket.
A nagy csendben magam elé meredve felötlik bennem egy kósza gondolat: milyen lehet polgármesterünk segge…?